eukokarda Elnézést kérek azoktól, akik szerint egy volt parlamenti képviselőről nem kellene írnom. Számomra Imi bácsi ezzel a tettével kiírta magát a pártpolitikusok közül, ezért merem megtenni mégis.

Az akció több eszközt is megvalósított a szerszámosládából: Egy terület tiltakozó elfoglalása, ami a rendőri fellépés miatt együtt járt a gyűlés vagy találkozó feloszlatásakor alkalmazott ellenkezéssel, ami pedig egy klasszikus polgári engedetlenség; a rendőri intézkedéssel való szembeszegülés.

Érdemes észrevenni, hogy az akcióban Imi bácsi és a többi aktivista egy olyan dolgot vállalt be, amit a törvény büntetni rendel: a rendőri utasításnak való engedelmességet megtagadták. Ez nem csak azért erős eszköz, mert ezzel azt üzenték, hogy a hatalommal olyan mértékig nem értenek egyet, hogy a büntetést is vállalják, hanem azért is, mert olyan helyzetet hoztak létre, amiből a hatalom nem tud jól kijönni. Ha eltűri, hogy folytassák az akciót, akkor magával az akcióval érnek el hatást. Ha viszont – mint ebben az esetben – kényszert alkalmaz, akkor mindenki jól levonja a következtetést, hogy szegény békés aktivistát – egy öreg bácsit! – vegzálnak a rendőrök. Ez pedig nem igazán pozitív képet fest a hatalomról. Annak pedig ugye híre megy.

Egy ilyen típusú akció megtervezésénél többféle forgatókönyet érdemes végiggondolni: mi van ha a rendőrség beavatkozik, és mi van akkor, ha nem? Hasznos, ha az akciót úgy hajtjuk végre, hogy ha azt a rendőrség nem zavarja meg, akkor is jó visszhangja legyen. Ha arra építünk, hogy gyakorlatilag kénytelenek legyenek beavatkozni (ez gyakran valamiféle blokád szokott lenni), akkor figyeljünk arra, hogy az alap akcióval ne hergeljük magunk ellen a közvéleményt. Talán emlékszünk még arra az akcióra, amikor egy maroknyi aktivista lezárta a Lánchidat, és a közlekedni vágyó autósok távolították el őket. Na az ilyeneket érdemes elkerülni. Mondjuk egy NAV székház bejáratának eltorlaszolásakor, kevésbé valószínű, hogy az adót fizetni vágyó állampolgárokkal kézitusába kell keveredni…

Az akció hibátlan megvalósítását mi sem mutatja jobban, hogy az aktivistákat végül felmentették. Erre több ok is lett volna: az akció nem járt társadalmi veszélyességgel (éppen ellenkezőleg), és a szólásszabadság védelme is ezt indokolja. Végül ebben a konkrét ügyben a bíróság a rendőri eljárás hibáira hivatkozva hozta meg a felmentő ítéletet.

Ilyen módon az aktivisták többször is ki tudták használni a média erejét: először a konkrét akcióval kapcsolatban, másodszor pedig a bírósági döntéssel kapcsolatban. Természetesen ilyenkor – mint minden olyan akciónál, ahol a nyilvánosság fontos – érdemes tudatosan használni a médiát. A tapasztalt aktivisták jó kapcsolatot ápolnak az újságírókkal, általában van egy listájuk amelyen újságírók emailcíme és telefonszáma szerepel, gondoskodnak róla hogy a nyilvánosság – de legalább a sajtó – előre tudjon az akcióról, és ellátják az újságírókat kész, közlésre alkalmas anyagokkal: fényképekkel, megírt cikkekkel, nyilatkozatokkal. Jó tudni azt is, hogy a civl szervezeteknek lehetőségük van bizonyos mennyiségben nyilatkozatokat eljuttatni az MTI-hez is. És persze a szociális médiát és a webes lehetőségeket is érdemes kihasználni.

Imi bácsi persze már tapasztalt a témában, ezt mi  sem mutatja jobban, hogy ezt az elemzést is egy újságcikk alapján írtam, aminek az egyik illusztrációja látható feljebb.

Az is sokat javít ám egy ügy megítélésén, ha az azt támogató aktivisták annyira komolyan gondolják az elveiket, hogy ha arról van szó, a saját ellenfeleiket is megvédik. Emiatt is külön riszpekt Imi bácsinak a hivatkozott cikk utolsó kérdésére adott válaszáért.