A Cinque Stelle

A Cinque Stelle az olasz részvételi demokratikus párt. A választásokon nagyon jó eredményeket ért el, de kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire demokratikusan működik.

A Cinque Stelle nem hagyományos értelemben vett párt: missziója a jelenlegi politikai berendezkedés meghaladása a részvételi demokrácia által, a stratégiája pedig az, hogy részvételi demokratikus platformként működve becsatornázza az emberek véleményét a formális politikai struktúrákba.

Van egy tanulmány, ami arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy a Cinque Stelle eltért-e a demokratikus működéstől, és ha igen, hogyan.

Érdemes végigolvasni a tanulmányt, én most csak azokra a tanulságokra koncentrálnék, amiket én levontam belőle.

A megoldási javaslatok között több helyen szerepel hivatkozás az Enumeratira.

Esetek

A tanulmány öt esetet vizsgált, amelyekben felmerült, hogy a folyamat nem volt eléggé demokratikus, és ezek közül négyben azt találta, hogy ennek a kijelentésnek az alátámasztására elegendő bizonyíték volt.

Csak hogy a problémák súlyát érzékelni lehessen, a következők történtek:

  • A belső folyamatok szerint megválasztott képviselőjelöltek indítását a pártvezetés megakadályozta (2 eset)
  • A képviselőjelölt megválasztása után újabb választást írt ki a pártvezetés.
  • A megválasztott polgármester egy nyílt versenyben nyerő jelölt helyett egy olyan jelöltet tett meg a helyi színház élére, aki nem szerepelt a versenyben, ami miatt vizsgálat indult ellene. Emiatt kizárták a mozgalomból. A polgármester a fő választási ígéretét sem tartotta be.

Az egyik esetben az indulást azért akadályozta meg a pártvezetés, mert két párhuzamos folyamat futott a képviselőjelöltek kiválasztására.

Lehetetlen küldetés?

A tanulmány le is vonja a következtetést, hogy egy nagy szervezettel rendelkező pártot nem lehet demokratikus módon működtetni. Szerintem ez a következtetés téves; több olyan problémát azonosít a tanulmány, amelyek egyenként mind megelőzhetőek lettek volna. Az én értékelésem szerint a Cinque Stellénél levont tapasztalatok lehetővé teszik a demokratikus működést nagy méretekben is.

Felhívom a figyelmet, hogy a megoldási javaslatok egy nagy, legalább több ezer fős szervezetnél szükséges formalizált működést tükröznek. Egy kisebb, vagy hirtelen ekkorára növő szervezetet ez a szintű formalizáltság megölhet. Az intézkedéseket lépésenként, a szervezet növekedésével, kevéssel a megoldandó problémák megjelenése előtt érdemes bevezetni. Amiben az a kihívás, hogy nagyon nehéz előre jelezni, hogy egy-egy probléma mikor jelenik meg, illetve bizonyos problémáknál azok meglétének érzékelése is nehézségeket okoz.

A problémák

A tanulmány a következő problémákat azonosítja, illetve a benne szereplő interjúkivonatok alapján a következő problémákat lehet azonosítani:

  • Transzparencia problémák
    • A pártvezetésben
    • A képviselőknél
    • A pénzügyekben
  • Szervezeti strukturális problémák
    • Párhuzamos folyamat - belső szakadás
    • A pártvezetés felülírhat döntéseket
  • Folyamati problémák
    • Alulról jövő kezdeményezések indításának nehézségei
    • A választók véleményének idő- és erőforrásigénye vs. a gyors döntések igénye
  • Ideológiai problémák
    • A választott képviselők eltávolodása a választók igényeitől
    • A “pártprogram” és a helyi választói igények közötti ellentét

A problémák részletei és megoldásuk

Az elsődleges kérdés egy szervezet működtetésénél az, hogy hogyan lehet motiválni a résztvevőket arra, hogy a szervezet értékei, céljai és érdekei mentén cselekedjenek. Az Enumerati összetett financiális és politikai ösztönző rendszerének használata ebben a kontextusban nem életszerű, ezért ennél sokkal egyszerűbb módszerhez kell folyamodni: a belső motivációra kell építeni, és a nem a pozíciójának megfelelően viselkedő tisztségviselőt el kell mozdítani visszahívással vagy kizárással. Ezek kemény szankciók, de két dolgot lássunk világosan:

  • a politika története megmutatta, hogy minden szervezetet elsősorban a vezetői ellen kell védeni
  • a legkeményebb szankcióhoz vezető utat megfelelő figyelmeztetésekkel és folyamatokkal kikövezve csak akkor kell azon végigmenni, ha az valóban indokolt

A megfelelő önkormányzati és kormányzati pozíciók elérése után lehetőség nyílik az Enumerati ösztönző rendszerének bevezetésére, de először el is kell jutni oda.

Transzparencia problémák

A pártvezetésben

A pártvezetés több alkalommal hozott vitás döntéseket, amelyekről - mivel a pártvezetés és azok munkatársai közötti feladatelhatárolás nem volt ismert - gyakran azt sem lehetett tudni, ki hozta azokat.

A pártvezetés többször határozott kérés ellenére sem indokolta a döntéseket.

A megoldás része az, hogy a szervezet végrehajtó pozíciói tiszta feladatelhatárolással rendelkeznek, és egyenként visszahívhatóak súlyos normasértés esetén. Ez megoldja a motivációt. Ebben segít, ha létezik jól definiált, határozott, határidőkkel rendelkező folyamat a tisztségviselők információadási kötelezettségének biztosítására. A régebbi magyar közadattörvény szabályainak adaptálása és megfelelő digitális platform segíti azt, hogy jól eldönthető legyen, mi a normasértés, és a tisztségviselő felé történő visszajelzéssel segíti a komolyabb szankciók elkerülését. A visszahívási döntésnek egy választott igazságszolgáltatási szerv (etikai vagy fegyelmi bizottság) döntési hatáskörbe utalásával kezelni lehet a normasértés esetén történő visszahívást. (A politikai okokból történő visszahívás lehetősége egy másik kérdés, amit nem vizsgálok itt.)

A képviselőknél

A képviselőknél a fentieken kívül problémát okozhat a bejövő információk (napirendek, javaslatok, szerződéstervezetek, tanulmányok, stb) közzététele. Az információk egy része nem dokumentumokban szerepel, egy részük pedig jogi vagy taktikai okokból nem hozható nyilvánosságra.

A dokumentumban szereplő információk esetén a teljes transzparencia a megoldás; ha szükséges, inkább a publikálás javára tévedjünk, és csak a valóban kritikus információkat takarjuk ki. A különböző képviselői pozíciók esetén az adott képviselőtestület szabályainak figyelembevételével kidolgozott publikálási szabályok - amelyek a nem dokumentált dolgokról valamint narratívákról is szóló rendszeres beszámolót is tartalmazzák - nagyban segítik a megfelelő transzparenciát, valamint azt, hogy a választók tudják, hogy hogyan és mikor számíthatnak az információkra. A szabályrendszer meglétét biztosítja, hogy a képviselő a szabályrendszer demokratikus módon történő kialakításáért ugyanolyan felelősséggel tartozik, mint a betartásáért. A pártvezetésnél kifejtett megoldások a képviselőkre is alkalmazhatóak, az itt leírt szabályok betartását az előző pontban leírt eszközökkel lehet motiválni. A formális politikai pozíciókból való visszahívás a jelenlegi olasz és magyar szabályok szerint is csak akkor működik, ha a képviselő aláveti magát, de a pártból való kizárás ennek hiányában is helyreállítja a pártba vetett választói bizalmat.

A pénzügyekben

A Cinque Stelle szabályokkal rendelkezik arra, hogy a képviselők a jövedelmük egy részét a párt részére átadják, illetve kiadásaikról beszámolnak. Ez nem mindig történt meg.

A fenti módokon ez is kezelhető.

Szervezeti strukturális problémák

A pártvezetés felülírhat döntéseket

A pártvezetés demokratikus módon meghozott döntéseket felülírt, nem hajtott végre, illetve a kezében lévő jogosultságokkal (a pártlogó használatáról Pepe Grillo dönthet) megakadályozta a végrehajtásukat.

Oké, ez kb azonnali visszahívással kell járjon. A lehetséges módokat feljebb tárgyaltuk. (Abban a nagyon ritka esetben, ha ez mégis indokolt volt, akkor majd a tagság megint megválasztja.) Kisebb kevésbé formális szervezeteknél gyakrabban probléma - bár látjuk, hogy egy nagyobb pártnál is megtörténik - hogy bizonyos kulcserőforrásokhoz valamelyik szereplőnek kizárólagos hozzáférése van. Ezért ügyelni kell arra, hogy minden ilyen erőforrást lehetséges legyen a megfelelő szereplő kezébe adni akkor is, ha valamelyik hozzáféréssel rendelkező ezt blokkolni próbálja.

Lapos szervezetből következő végrehajtási problémák

A Cinque Stelle szervezetét tudatosan laposan hagyták, abból a (téves) álláspontból kiindulva, hogy egy hierarchikus szervezet nem tud demokratikusan működni: vannak helyi csoportok, és van a párt egésze. Ez nagy létszámú csoportoknál kommunikációs problémákat vet fel, és nehézzé teszi a köztes szinteken történő koordinációt.

Hierarchikus szervezetet is lehet demokratikusan, tehát alulról jövő módon és procedurális egyenlőséggel működtetni. Ez bizonyos méret fölött épp a lapos szervezetnél nem kivitelezhető: a legjobb ismert módszerek is csak pár ezer emberig működnek, fizikai jelenlétet, komoly szervezettséget és emberi erőforrást igényelnek. A Cinque Stelle egyik alapproblémája paradox módon az, hogy folyamati okokból a procedurális egyenlőség nem adott: alulról jövő kezdeményezést nem, vagy csak nagyon nehezen lehet indítani (lásd ott), hiába a lapos szervezet. A megoldás az Enumerati szervezeti és folyamati alapelveinek használata: Dunbar-szám közeli csoportok hierarchiája, választott tisztségviselőkkel és az ehhez tervezett alulról építkező döntéshozatali folyamattal.

Párhuzamos folyamat - belső szakadás

Az hogy ugyanannál az önkormányzatnál két párhuzamos csoport két párhuzamos folyamatot tudott indítani, az részben ideológiai, részben az ebből következő szervezeti szakadást mutatja.

Enumerati struktúra és folyamat használatával az önkormányzatot meg lehet feleltetni egy metacsoportnak, tehát a szervezeti szakadás nem következik be. Az ideológiai szakadás elmérgesedédének megelőzését pedig a Condorcet módszerre alapuló döntéshozatali folyamat biztosítja.

Folyamati problémák

Alulról jövő kezdeményezések indításának nehézségei

A rousseau-ban (ez a Cinque Stelle jelenleg használt informatikai platformjának neve) nem lehet alulról jövő kezdeményezést indítani. Ehhez 3000 fizikai aláírás kell. Ez akkora küszöb, amit csak nagyon súlyos problémák kialakulása esetén lehet átugrani.

A megoldás az Enumerati döntéshozatali folyamata.

A választók véleményének idő- és erőforrásigénye vs. a gyors döntések igénye

A képviselők megfogalmazták, hogy nehéz számukra felmérni, hogy egy-egy ügyben mi a választók igénye, és gyakran hamar kell döntéseket hozniuk.

A demokrácia klasszikus problémája a döntéshozatal és a végrehajtás (úgy is, mint hatalmi ágak) között feszülő ellentmondás. Ennek lényege az, hogy míg a stratégiával, szabályokkal, értékekel kapcsolatos döntéseket lehet - és kell is - demokratikus úton meghozni, az operatív döntések gyakran időkritikusak, és bizonyos információk versenyelőnyt jelentenek. Tehát a döntéshozatalnál a demokrácia alapszabály, de a végrehajtásnál a transzparencia a fontos; a döntések utólagos ellenőrizhetősége. Természetesen a két hatalmi ág közötti határ nem húzható meg pontosan, de az egyes esetek értékelésének fényében aránylag jól meghatározható. Könnyíti a helyzetet, hogy a nem-demokratikus úton hozott döntések csak akkor okoznak kárt, ha a közösség akaratával ellentétesek, ezért a határterületen a közösség akaratát jól ismerő döntéshozó aránylag biztonságosan mozoghat. Ezekből következik a megoldás is:

  • a transzparenciánál tárgyalt információkat az operatív döntésekre vonatkozó visszajelzést kérő szavazásokkal kell kiegészíteni
  • a visszajelzést kérő szavazásoknál szabályozni lehet a mindenképpen szereplő válaszlehetőségeket, figyelemmel mind a döntésre magára, mind arra, hogy ez valóban operatív hatáskörbe tartozott-e. (pl: “jó döntés”, “rossz döntés”, “operatív döntés”, “előre kellett volna szavazni róla”, “valami más”). A preferenciális szavazás előnye, hogy mindezt egyetlen kérdésben fel lehet tenni, ahol az is értékes információ, hogy az operativitásra, vagy a döntés tartalmára vonatkozó válaszok fontosabbak-e.
  • a képviselő feltehet szavazásra kérdéseket, akár stratégiára vonatkozóan is. Így érkezhet egy egyeztetésre előre megadott, priorizált szempontrendszerrel, aminek birtokában könnyebb követni a választói akaratot.

A gyakori visszajelzés-kérés jobban bevonja a választókat, miáltal nem csak a képviselő tud jobban dolgozni, de a választók számára is egyszerűbb elmagyarázni a döntéseket. Ráadásul a választók is tudatosabbak lesznek tőle.

Az informatikai platform felhasználói és a választók közötti megfeleltetés problémái

A rousseau platformban nincs ellenőrizve, hogy minden embernek legfeljebb egy felhasználója lehet, vagy hogy az önkormányzat hatáskörében lakik-e.

Az ADA az aktivizmus alapú és biztonságos megoldás, de a Decidim által használt ellenőrzési megoldások valamelyike is alkalmazható.

Ideológiai problémák

A választott képviselők eltávolodása a választók igényeitől

Megkerülhetetlen, az emberi pszichológiában gyökerező dolog, hogy a tisztségviselő a tisztséget valamilyen szinten tulajdonának, magát pedig a választóinál kompetensebbnek gondolja. A Cinque Stelle képviselőinek néhány nyilatkozatából kiviláglott, hogy ilyen folyamatok is lejátszódnak bennük.

A Cinque Stelle egyik jó válasza erre az, hogy egy képviselő maximum kétszer foglalhat el egy posztot. A választók véleményének megismerésénél alkalmazott javaslatok, azok közül bizonyosak használatának kötelezővé tétele segíthet csökkenteni a problémát. A folyamatos, nem mindíg pozitív visszajelzés segít kordában tartani az egót.

A “pártprogram” és a helyi választói igények közötti ellentét

A Cinque Stelle missziójából adódóan minden választó számára elérhető platformot nyújt, amin részvételi demokratikus módon kialakított véleményeket tud a formális politika intézményeibe becsatornázni. A Cinque Stelle ezért a hagyományos értelemben véve ideológiamentes: deklaráltan sem nem jobb- sem nem baloldali. A párt alapértékei a részvételi demokráciával kapcsolatosak. Mindazonáltal van pár olyan érték - pl. az atomenergia-ellenesség -, amik nem a részvételi demokráciáról szólnak, de már a pártot megelőző blog megszületése óta a párthoz kapcsolódnak. Az idők folyamán pedig természetes módon születtek különféle pártszintű döntések, amelyek rejtettebb vagy direktebb módon szintén ideológiai meghatározottságot adnak, annak ellenére, hogy a Cinque Stelle “kaméleon” párt, ami azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekről idővel a szavazói preferenciák mentén megváltozik a véleménye. A helyi önkormányzatokban ugyanakkor az interjúk alapján megesik, hogy helyi sajátosságok miatt a szavazók véleménye eltér a “pártprogram”tól.

Elmondható, hogy minden olyan ideológiai alapvetés, amely nem vezethető le a részvételi demokráciából és nem is része a széles körben elfogadott társadalmi normáknak, kizár embereket a pártból, és ezért a párt missziójával ellentétes. Ezért fontos alapelv, hogy minden döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyben hozták. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a nem a párt belső ügyeiben hozott döntések bizonyos idő után semmire nem nyújtanak jogalapot. Ez első látásra erősíti az ideológiai nihilizmust, de éppen arra alkalmas hogy az elévülésre való hivatkozással bizonyos kérdések újra és újra napirendre kerüljenek, ilyen módon segítve a széles körű, már norma szintű társadalmi konszenzus kialakítását.

összefoglalás

A Cinque Stelle egy nagyon fontos kísérlet a demokrácia megújítására. Sajnos félrementek dolgok, de a kísérleteknek ez a lényege. Szerencsére alkalmat adott a tanulásra, és nem látszik elméletileg elérhetetlennek a kitűzött cél. Persze ha a Cinque Stelle önmagában nem tanul, és egy hagyományos párttá züllik vissza, az nyilván visszaveti a folyamatot, de megállítani nem fogja, hiszen fog jönni másik, esetleg máshol.